Az utolsó reggelünk Kambodzsában, természetesen nem kelünk korán, hiszen csak 22:00 h-kor indul a vonatunk Bangkokból. Szépen megreggelizünk, azaz csak Imola, mert nekem elegem van a rothadványos ízetlen tojásból meg a vileda sonkából, úgyhogy én csak a narancslevet iszom meg. Mivel előző este már nagyjából összerámoltunk, így 10 h körül kicheckolunk a szállodából, majd taxikeresés következik. Ekkor megjelenik Tha, aki…

Read more →

Mivel tegnap megbeszéltük sofőrünkkel, hogy a mai nap is ő visz majd minket, ezért kényszerítve vagyunk a korai kelésre. Tegnap a lelkünkre kötötte, hogy reggel hétkor legyünk a szálloda előtt, mert a vízesés – ahová először menni akarunk – elég messze van. Így aztán reggel 6-kor ébresztő van. Frissen, fiatalosan pattanok ki az ágyból, elvonszolom magam a fürdőszobáig, ahol életet…

Read more →

Vegre egy normalisabb bilentyuzet. Hihetetlen, hogy itt siman ugy mukodik a netcafe, hogy a klavi hasznalatahoz kalapacs kell. Szoval a lenyeg, hogy baromira tetszik a hely. Angkor olyan, mint a meseben, az emberek baratsagosak es baromi olcso minden. A naplom irasaval kicsit el vagyok maradva, talan ma ejszaka irom majd, de eddig inkabb maszkaltam naploiras helyett. Kepeket szinten majd egyszer……

Read more →

Csak par mondatot tudok most irni, mert ez a gep, a klavi es a net is szar, de hiaba, ez Kambodzsa, ahol meg a jo hotelekben sincs wi-fi…… Ez az orszag minden varakozasomat felulmulta. Igazi vadregenyes hely, olyan, amirol a legtobben almodunk. Marmint nyilvan csak azok, akik ki vannak ehezve a kalandra. A hataron atlepve egy olyan vilagban talatuk magunkat,…

Read more →

Ez az első, hogy élünk a szállodai szoba árába foglalt reggelivel. Hiba volt, pontosan ugyanazt a szart adják, mint mindenhol. Amerikai reggeli, angol reggeli… kontinentális reggeli. Van jam, vaj, meg jam, meg vaj is van. Meleg reggeli tojás lehet, 3 féle képen, és mindegy melyik változatot kéred, mindig kapsz hozzá ízetlen virslit félig megfőzve, meg még valamit, sonkát. Ez külön…

Read more →

Miért is jó csendben csomagolni? Ennek elég sok pozitív vonatkozása lehet, de az első, hogy ha az ember nem szól a másikhoz, akkor viszonylag nehéz összeveszni. Attól nem félek, hogy mi ezt nem tudnánk játszi könnyedséggel megoldani, de most nyugi van. Látom, hogy a hajnal 5 órás kelés nem tett túl jót az én drágám idegrendszerének, így nem nagyon erőltetem…

Read more →

Nos, mit széptsünk a dolgon, a hajnali keléshez puhányak vagyunk, és 5 magasságában egyikünknek sem akaródzik kikelni az ágyból. A mostani kifogás az, hogy hosszú nap áll előttünk és inkább legyünk kipihentek. Ezzel mindketten egyetértünk, úgyhogy a telefonon az ébresztőt átállítom 8-ra és ezzel a Lumphini Park fotózását is majd egy követkető alkalmomra halasztjuk. Sebaj, legalább van indok újra Thaiföldre…

Read more →

Ez az alvás dolog annyira jól sikerült, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Hajnali 5 környékén érzékelem ugyan, hogy derék Imola felkelésre próbál ösztökélni (na ilyen sem volt még a világ történelmének folyamán), de próbálkozása kudarcba fullad. A szemem kinyitván nagy szürkeséget diagnosztizálok, az időt és a teret magamban fotózásra alkalmatlannak nyilvánítom, a továbbiakban alvást rendelek el. Ebből Imola csak valami annyit…

Read more →

És milyen jól sejtettem… Amikor ébredek, 9 magasságában jár a nap, bár látni nem lehet belőle semmit, köszönhetően az állandó szmognak, ami Bangkokra nehezedik a nap minden szakában. A fény itt mindig sárgás színű, a nap csak eső után mutatja meg teljes képét, de nekünk ezt még nem sikerült látni. Kezdem magam nagyon unni, úgyhogy felkerekedek, hogy némi táplálék meg…

Read more →

11:47-kor serkenek, Imola még nem. Ő úgy negyed 1-körül, amikor meg tudatom vele, hogy mennyi az idő, majd infarktust kap. Átaludtuk a fél napot de nem baj, még mindig jobb ez, mint ha nyűgösek lennénk egész nap. Egy probléma van csak, hogy a párom a derekát fájlalja, de nem kicsit. Egy thai masszázst javaslok, hátha jobb lesz, meg olyanon még…

Read more →