Budapest-Bali-Anyád-Párizs-Budapest-Aqaba

Teltek múltak a napok, és kezdtem tervezgetni az indiai utazást, ezért – mint minden utazásom előtt- felkerestem BB (alias Buzás Balás, hétpróbás világjáról, állatimádó és csak úgy simán, emberileg is nagyon rendben lévő) barátomat, hogy lásson el engem jótanácsokkal, ami Indiát illeti. Az első tanácsa volt, hogy ne nagyon menjek oda, mert annyi szép hely van még a világon, és szegény párom lelkét miért kellene annyira elgyötörni, ha az általam vágyott nagy kaland létre tud jönni más országokban is, simán, anélkül, hogy megutálná az ember egy életre a hátizsákos utazást. A miértre BB kérdésekkel felelt, mégpedig:
- Ágota szereti-e, ha az emberek köpködnek az utcán?
- Nos, erről még így soha nem beszélgettünk így nem merném 100%-ra mondani, hogy nem, de első megérzésem (amire ugye hallgatni kell) azt súgja, hogy nem feltétlenül várja el a köpködést az emberektől maga körül, sem az utcán, sem másutt.
- Szereti-e, ha tehénszarba lép lépten-nyomon?
- Erről sem beszélgettünk még. És ezen a ponton felmerül bennem, hogy a fenébe is.  van egy csajom és semmit nem tudok róla…
- Emellett könnyen összeszedhető némi betegség, gyorsan vernek meg, rabolnak ki, zajosak és minden egyéb, ami téged mondjuk kevésbé zavar, de egy olyan ember számára, aki Európából még nem igazán mozdult ki, ráadásul még nő is,  talán elsőre megterhelőbb lehet a normálisnál.
- Nos nem tudom, hogy nemi betegséget miként szedne össze Indiában, de asszem kapisgálom mire is gondolsz…

Erre ráerősített még egy másik barátom, akinek ismerősei 100 csillagos szállodában laktak, a lánynak mégis sikerült idegösszeroppanást kapni, és még sok más barátom is, akik szerint bár India roppan szép, de azért nem árt elkerülni.
Rendben van, akkor változtassunk desztinációt, legyen mondjuk Indonézia. Az szép is, laza is, és párom is örvendett, mert Bali hallatán vizionált néhány nap tengerparti semmittevést, aminek én ilyen távoli országban egyáltalán nem vagyok híve, de a szerelem áthidalja ezeket a különbségeket, meg ugye el is lehet tévedni a hegyekben, egy vulkántúra alkalmával, ahonnan majd véletlenül nem jutunk vissza a tengerpartra semmittenni, esetleg lekésni egy egy helyi buszt, ami helyett csak később indul másik, majd csak a hazaindulás előtt 1 nappal mondjuk. Mert ugye ez is megtörténhet ha az ember utazik. És hát velünk miért ne történne meg? Például. De aki ismer, tudja, hogy kreativitásom határtalan. Ráadásul ez neki is jobb, bár csak szerintem, szerinte nem, viszont ezt én tudom jobban.

Új célpont meghatározva, jöhet a felkészülés. Utazási irodák kilőve, az ciki is, meg drága is, meg egyébként is. Így jöhet az időpont kieszelése, amiket a következő tényezők befolyásolnak:
1, a desztináció éghajlata. Élvezetes dolog monszun idején tökig vízben, sárban gázolni, csak nehezíti a mozgást, kényelmetlen, a fotós cuccnak sem kifejezett használ (meg ugye már egy egész fotóaparátot sikerült elúsztatnom, kipróbáltam, hogy ez milyen érzés, nem volt jó, minek még egyszer?)
2, ez az időpont a lehető legkorábban legyen, de még ne annyira korán, hogy a repjegyek árában megmutatkozzon, és ne is annyira korán, hogy ne legyen idő felkészülni, sőt legyen idő kiélvezni a várakozást, a szervezést, és minden olyan dolgot, ami az utazás előtt teendő, és amelyeket én – leszámítva az oltásokat – marhára élvezek.
3, legyen kellően későn ahhoz, hogy a főnököd még ne tudja, hogy akkor majd mennyi munka lesz, ergo már most be kell egyeznie a szabadságba, később, ha meg a repjegy már megvan, úgyse mondja, hogy ne mennyé’. Meg amúgy is, egy olyan főnöknek aki mondja, annak nem kell dolgozni, keress másik helyet. Szóval mindegy is, a hármas pont ami befolyásoló tényező: el tudj menni szabadságra.

Ez az időpont nálunk 2010, május 1-i indulással történt rögzítésre, és rá három hétre a hazajövetelé, amelyet már akkor marhára sajnáltam.
Uccu neki, irány a Kajak.co.uk weboldal, ami egy gyűjtőportál, és ahol a Terminal-A ügynökségen keresztül a China Air-nél vásároltam 2 db jegyet Bangkokig, ahonnan előzetes tervek szerint majd az Air Asia Bangkok-Bali járatával repülünk tovább néhány nap múlva… jujjdekurvajóleszaligvárom.
A repjegy egy kisebb vagyonba került, ami amúgy nem igaz, mert a távolsághoz és az úti célhoz képest kifejezetten olcsó volt és ami lényeg, az utazásra költött pénz soha nem ablakon kidobott pénz! Kivéve ez az egy esetet, csak akkor ezt még nem tudtuk.

Telt-múlt az idő, aztán egyik nap cseng a telefon: Ágota hív. A cége felmondott neki, de az anyacég egyúttal meg felajánlott neki egy állást Franciaországban, a cégük központjában, ami nagy tisztesség, lakást is fizetik és mehetünk ha úgy gondoljuk. Úgy gondoltuk. Mivel az én munkám akárhonnan is végezhető ahol van Internet, neki meg így lesz munkahelye, aláírt egy három éves szerződést, és ezzel egyúttal azt is, hogy május első napján, – a munka nemes ünnepén, amikor még nem is olyan régen még Kádár János elvtárs, bajtárs, mindentárs integetett sajátos stílusban az istenadta népnek, akik boldogok voltak, de azért kunyhóik nem kihalva, mint megannyi puszta sír – a repülő nélkülünk emelkedik a magasba. Gyorsan lereagáltuk a dolgot, és mentem nagy hévvel a Terminal-A honlapjára töröltetni a jegyem, hogy 100 euró/fő illeték felszámolása után a jegy árát majd szépen visszautalják jól. Ember tervez…. én is. A terv jó volt, a kivitelezés sajnos nem jött össze, mert bármelyik böngészővel is próbáltam, bizony hibát írt a rendszer. Aztán másnap, majd harmadnap és egy hét múlva is.
A munkám kapcsán tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen site esetén az a hiba, ami 3 napig hiba egy fizetési rendszerben, az nem hiba. Azt lehet így tervezni, így kivitelezni, de semmiképpen nem lehet így elhibázni, hiszen userek százai használnák naponta, és ezek a userek mind elég dühösek lehetnek ahhoz, hogy telefont ragadjanak és bánatukat elregéljék ha másnak nem is, hát a szerencsétlen ügyfélszolgálatnak, aki majd ezért baszogatja a főnököt, aki majd baszogatja az IT osztályt, akik majd baszogatják a programozókat, akik végül csak-csak javítják azt a hibát, akármilyen lassan őrölnek is a malmok néha a nagy cégeknél…. de nem. És később sem, és telefonon azt nyilatkozták, hogy most nem jó, és sajnos nem is tudják, mikor lesz jó. És ama kérdésünkre, hogy akkor hogyan tudnánk mégis törölni a jegyünket, az volt a válasz, hogy bizony a weboldalon, a törlés funkcióval. Viszont az nem jó. És nem is lett az. És ki is derült a turpisság, hogy miért nem, és hát azért nem, mert a Terminal-A már hónapok óta nem fizet a légitársaságoknak, akik ezért igencsak megorroltak rájuk, mégpedig annyira, hogy már nem adnak el jegyet nekik, ergo csődhelyzet állt elő, ami erősen szopó, már ami minket illet, hiszen valószínűsíthető, hogy a Terminal-A tulajdonosai számára nem annyira szopó, mert ők valahol, valami kis szigeten koktélt iszogatva röhögnek rajtunk, de azért mindeközben a jó édes anyukájuk azért csuklik, de rohadtul, legalábbis ami engem illet, én tettem róla és éreztem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
No de magyar vagyok, nem turista, csak néha, nem adom fel olyan könnyedén, ezért kiagyaltam, hogy ugye most szabi nuku, Indonézia nuku, de nyár azért csak lesz, amikor még a franciák is mennek szabadságra, módosítsuk hát a jegyet magánál a légitársaságnál, mivel elektronikus jegyszámmal már rendelkeztünk, volt mire hivatkozni. A China Airlines elég emberei türelmesek, de a harmadik levélváltás után azért már szóvá tették, hogy értik ők a gondomat, de talán menjünk ahhoz a légitársasághoz, akihez szól a jegyünk, mégpedig az Air China-hoz, azok viszont kevésbé türelmesek, és mondták, hogy menjünk oda módosítani ahova akarunk, leginkább oda, akinél megvettük a jegyet, mert náluk nem fogunk, az biztos. Az ő állsápontjuk ebben a kérdésben az, hogy vagy utazunk az adott időpontban amelyre a jegyünk szól, vagy maradunk, de rájuk ne számítsunk. Fasza.
Így alakult, hogy a már előzetesen vázolt munka ünnepén mi -akkor már a francia bérleményünkben- azt tettük, amit minden jó magyar ember tett volna ebben a helyzetben: pálinkáztunk, méghozzá erősen.
Oda pénz, oda a tervek, de nyáron azért mégiscsak utazni kéne valahova, így szépen, a low budget jegyében elkezdtünk keresgélni, hova is tudnánk utazni. A közeli országok már megvoltak mind, cselekedni meg hirtelen kellett, így arra vetemedtem amire remélem, hogy életem folyamán többé soha: utazási irodák last minute ajánlatát böngésztem, és kénytelen kelletlen befizettünk egy jordániai utazásra.