Azt hiszem a mai a legkorábbi időpont amikor felkelünk az utazásunk alatt. Reggel 7-kor megy a gépünk, így 6-ra nem árt kimenni, merthogy ez a szokás. Zsákjaink alatt görnyedve megkérjük a portást, hogy hívjon egy taxit, de Ő kicsit másképpen értelmezi a taxit, és tuk-tukot rendel nekünk. Ezzel alapvetően nem lenne baj, csak most az a gond, hogy a tuk-tuk oldat nyitott, az eső meg szakad, mintha dézsából öntenék, viszont sem vitázni, sem rendes taxit szerezni nincs időnk, úgyhogy kizárásos alapon ezt az alkalmatosságot vagyunk kénytelenek használni a reptérig, amelynek következményeképp szarrá ázunk. A becsekkolás folyamatot könnyedén vesszük, az Air Aisa Chiag Mai – Bangok járata pedig késés nélkül elindul velünk, és közel 50 perc múlva Bangkokban földet is érünk. Itt sokkal jobb az idő, a már megszokott szmog és füllesztő meleg fogad minket. Taxival kirongyolunk az Ekamai Buszpályaudvarra, ahol jegyet veszünk egészen Koh Sametig. Koh Samet egy kis sziget, Bangkoktól kb 3 órányi buszúttal érhető el és elvileg nagyon szép, jó, stb… elvileg. Ez csak 4 órányi dögunalmas és nagyon fárasztó utazás után derül ki. A víz minősége meg sem közelíti a Koh Phi Phi-nél tapasztaltat, az árak az egekben, ráadásul szállást is alig találunk. Aztán végül mégis, de azt is sajnos. Sajnos, mert alapvetően az egész sziget iszonyatos áron dolgozik, itt inkább a tehetősebb thai és a hétvégi japán turistákra szabják az árakat, nem a csóró hátizsákosra. Közlekedés, mint olyan csak platós autóval megoldott, meg lehet bérelni motort és quadokat, de ezektől most eltekintünk, így aztán marad a plató, amelyen úgy kell utazni, mintha egy megvadult bikát lovagolna meg az ember, ugyanis út itt sincsen. Horror mennyiségű bahtokért elvisznek minket a szállásunkra, út közben persze – mivel a sziget nemzeti park – belépőt is kell vennünk, szintén drágán. Az egyetlen pozitív élmény, hogy kocsikázás közben vadon élő varánuszt látunk, ami azért eléggé tetszik. A szállásunk több mint szar. A szigeten annyi a szúnyog amennyit még nem is láttam, ez alól nem kivétel a bungallónk sem, ahol mintha még koncentráltabb mennyiségben lennének jelen. A bungalló koszos, kicsi, olyan hely ahol az ember egyszerűen nem érzi jól magát. Ha nem lenne ennyi rohadt szúnyog, inkább lent aludnék a parton, bár a jelegi állás szerint mindegy is, hiszen bent is milliónyi van belőlük. Gyorsan be is szaladok a kis boltba a parton, veszek egy flakon szúnyogirtó spray-t, na meg némi üdítőt és chipset. Az árak kb 2,5-3-szorosa, mint eddig bárhol thaiföldön. Még a jóval szebb és rangosabb Koh Phi Phi-n is lényegesen olcsóbb volt minden, mint itt, amit most mi rablásként élkünk meg, és igen-igen megharagszunk a szigetre, ami amúgy sem nagyon tetszett az eddig látottak alapján. Még néhány kellemetlen élménnyel gazdagodunk, majd estére eljutunk addig a pontig, ami alapján már mindkettőnk számára bizttos, hogy holnap le is lépünk innen. Kis tétovázás előzi meg, hogy Koh Phi Phi-re menjünk, vagy csak Bangkokba, de az idő rövidsége, valamint lesoványodott pénztárcánk miatt Bangkok mellett tesszük le a voksunk. Majd elleszünk ott pár napot, hiszen abban a városban képtelenség unatkozni.