Végre egy reggel, amikor nem kell sehova sietnünk. Kényelmesen felkelünk, lemegyünk reggelizni, mivel a reggeli benne foglaltatik a szállás árában. Természetesen itt is tojás meg bacon kerül elénk, ezek variációiból lehet választani és már nagyon unom. Egyetlen üdítő pontja reggelinknek a frissen facsart mandarinlé, ami valami hihetetlenül finom, valamint kaptunk mellé ananászt és dinnyét amiken viszont látszik, hogy nem frissen lett szeletelve, de az ízével nincs baj. Molly szerencsére nem kéri a mandarinlevét, úgyhogy azt is megiszom, meg kérek még egy pohárral pluszba.

A part tegnap óta nem lett jobb, itt nem lehet fürödni, úgyhogy keresnünk kell valami erre alkalmas helyet, de előtte meg kell néznünk egy vízesést, illetve az orchidea parkot, ami a nőm számára a sziget fő látványosságát képezi. El is indulunk hamarjában és egy ingyenes kis kiadványon szereplő térkép alapján kezdjük keresni a helyeket. A vízeséshez vezető utat meg is találnánk, csak az a baj, hogy nem vagyunk nagy gyalogláshoz öltözve, motorral viszont csak egy darabig lehet elmenni. Utána vagy séta, vagy elefánthát, ami viszont – mivel fogytán a pénzünk – nem képezi a költségvetés részét. Megbeszéljük, hogy ezt majd máskor, megetetjük az elefántokat akik itt láthatóan jobban érzik magukat, mint a Khao Sok beli társaik, készítünk velük néhány képet, majd irány az orchidea farm. A térkép alapján könnyű lesz megtalálni. , amivel nincs is gond, viszont nagyon elmélázunk az út túloldalán ácsorgó elefántokon (hihetetlen, hogy itt mennyi elefánt van), így kb 1 órát robogózunk feleslegesen, amíg végre megleljük az áhított orchidea farmot. Persze a felesleges robogózás nem teljesen igaz, hiszen út közben egy csomó érdekes dolgot látunk, többen közt gumiültetvényeket és hamisítatlan muzulmán embereket, akik itt délen már jóval többen vannak, mint az északi régióban. Ők tartózkodóbbak, nem annyira kedvesek, mint a thaiok, de azért nincs velük baj. Szóval egy óra múlva megleljük az orchideafarmot, amelynek elnevezését én erősen túlzónak találom, de Mollynak tetszenek a virágok és ez a lényeg. A bejáratnál árulnak orchidea parfümöt, úgyhogy veszünk is egyet elég borsos áron (400 B), majd miután csajom kinézelődte magát, elindulunk, hogy valami helyet keressünk, ahol kajálni lehet. Hosszas motorozásba kezdünk, – így világosban valahogy egyik hely sem olyan megnyerő – úgyhogy van időm észlelni, hogy a karom rommá égett. Úgy vöröslik már most, délelőtt, ahogy csak este szokott egy kiadós leégés után és ez aggodalommal tölt el. Végre találunk egy helyet ahol megebédelünk, majd irány a tenger. Még idefele jövet láttunk egy nagyon szép öblöt, ahová talán érdemes lemenni. Ez teljesen a sziget déli részén van, úgyhogy addig még van ideje égni a kezemnek, aminek nem igazán örülök, de úgy vagyok vele, hogy majd ha hazaértünk, ráérek akkor sopánkodni. Odaérünk az öbölhöz, teljesen jó hely, alig vannak, a part gyönyörű homokos, mi kellhet még? Két bajunk van vele összesen. Az egyik az, hogy a víz annyira zavaros, hogy nem lehet rendesen búvárkodni, mivel az ember fél méternél tovább nem lát, a másik meg az, hogy idő közben teljesen eltűntek a felhők így a nap hihetetlenül érezteti erejét, a víz meg nem hűsít egy kicsit sem. Maximum egy órája lehetünk a vízben amikor megállapítjuk, hogy most ebből ennyi elég. Sétálunk még egy kicsit, röhögünk az ide-oda rohangáló tarisznyarákokon, amik saját méretükhöz képest szédítő sebesség elérésére képesek, majd visszatérünk szállásunkra ahol zuhanyzás után a légkondit csúcsra járatva megbeszéljük a további tervet. Szerencsére egyezik a véleményünk, hogy a sziget bár jópofa, egyikünknek sem nyerte el tetszését és azt is tudjuk, hogy kihagytunk még egy csomó mindent, de most már valami olyan helyre vágyunk, ahol lehet fürödni meg búvárkodni, úgyhogy megszületik a döntés, holnap rugóra is lépünk a szigetről. Hogy hová, még nem tudjuk, úgyhogy ismét Zsolt segítségét kérjük. Pálmafás, tiszta partot keresünk, merre haladjunk tovább. Én Krabira gondoltam, ahonnan kirándulásokat lehet tenni mindenfelé, de ő rábeszél, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor hatoljunk át Koh Phi Phi szigetére. Úgy döntünk, hogy mivel Ő a tapasztalt Thaiföld járó ember, hallgatunk rá. Elmegyünk még motorozunk egy keveset, aztán keresünk egy jó éttermet a vacsorához, majd beszakadunk egy Internetező helyre, hogy megnézzünk néhény szállást Koh Phi Phi szigetén a sawadee.com oldalán. Ez azért kell, hogy mikor odaérkezünk, legyen valami alapinformációnk az árakról és a mindenütt jelenlévő ügynökök ne tudjanak átverni minket. Az információk megszerzése után még nézegetjük kicsit a rengeteg gekkót amelyek a falakon rohangálnak kis tapadókorongos lábaikkal, majd úgy döntünk, hogy visszatérünk a szállásra. Este még összegezzük, hogy ez a sziget nem sok dologra alkalmas, zuhanyzás és alvás következik.