11:47-kor serkenek, Imola még nem. Ő úgy negyed 1-körül, amikor meg tudatom vele, hogy mennyi az idő, majd infarktust kap. Átaludtuk a fél napot de nem baj, még mindig jobb ez, mint ha nyűgösek lennénk egész nap. Egy probléma van csak, hogy a párom a derekát fájlalja, de nem kicsit. Egy thai masszázst javaslok, hátha jobb lesz, meg olyanon még úgysem voltunk. A szállodához közeli Big C bevásárló központban van egy masszázs szalon, oda térünk be. Egymás mellett fekszünk és szinkronban masszíroznak bennünket. Mármint ezt ők masszázsnak hívják, én inkább úgy fogalmaznék, hogy a kis pitypang megpróbált nyomorékká tenni, de miután nem sikerült eltörie egyetlen végtagom sem úgy döntött, hogy abbahagyja, mert letelt az egy óra amit kifizettünk. Imolánál félbe hagyták a thai masszázst és fájó derekára helyezték a hangsúlyt, meg valami krémmel kenegették…. reméljük, holnap jobban lesz tőle. Mivel még nem reggeliztünk, a Food festival meg még mindig a helyén van, ezért betérünk, eszünk némi kacsát, meg izéket. Az izékről nem tudom mik, de jók, a kacsa meg kacsa, és ezért már eleve nem lehet rossz. Kaja után Imola a derékfájást választja programnak a nappal hátra lévő részére, én meg elsétálok a Pantip Plaza-ba, ahol 7 szinten csak műszaki cikk kapható, úgyhogy erre minden normális pasi, csak mint a hímneműek templomára gondolhat. Veszek néhány olcsó dolgot (pl. Pege barátomnak memóriakártyát, magamnak pen drive-ot, átalakító kábelt fillérekért etc… Néhány óra elteltével fájó szívvel otthagyom a helyet és a szálloda fele veszem az irányt. Útközben beszerzek némi sült csirkét, meg pad thait, merthogy Imola még nem nagyon evett ma semmit. A kajálást követően hajlandó kikelni az ágyból, úgyhogy mivel már esteledik, meglátogatjuk az éjszakai piacot a híres/hirhedt Patpongon. A harmadik taxis hajlandó is elvinni bennünket úgy, hogy bekapcsolja az órát, az előző kettő fix 100 baht-ot akart, úgyhogy azokat elhajtottuk, csakúgy, mint azt a kb. 15 tuk-tukos figurát, akikhez ha beülünk, akkor csak 70 ékszerbolt, 20 étterem és 30 kupleráj meglátogatása után jutnánk el oda, ahová eredetileg menni akartunk. A Patpong 1 és a Patpong 2 utcán egyébként Bangkok legpezsgőbb éjszakai élete folyik. A helyet még 1940-ben, egy öreg rizstermesztő kínai, Pong Pat vásárolta meg – minő meglepetés – rizstermesztés céljából. Akkoriban ez még lápos, mocsaras terület volt, kiváló talaj a rizstermesztésre, mára meg a világ szexturistáinak mekkája lett, ezzel együtt a Patpongok meg Thaiföld egyik leggazdagabb családja.
Az éjszakai piacon hosszas alkudozás után sikerül megvennem egy polaroid szemüveget 700 baht-ért. Az alkudozás valóban hosszú volt, mivel a figura 1800 baht-ról indult és úgy 50 baht-onként engedett az árból, így kb 4x indultunk el, hogy köszi akkor megyünk, mire végre sikerült vele egy normál árban megállapodni. Hiába, engem nem lehet átverni. Ez 3500 Ft, aztán hogy mennyire polárszűrős, az majd holnap fog kiderülni. Vásárlás után beszakadunk Imola kedvenc éttermébe, ahol Ő tintahalat eszik, én meg a szokásos tom yum levest (Istenem, áldd meg R. Zsoltot, akinek tanácsára egyszer megkósoltam ezt a mennyei eledelt, és növessz ragyát a budapesti Tuk-Tuk étterem szakácsának seggére, aki készít valamit amibe limelevet és rákot tesz, majd ráfogja, hogy az tom yum leves). Kaja után még némi mászkálás, majd taxiba ülünk és visszamegyünk a szállodánk környékére, ahol utcai árustól veszünk még valamit, ami halízű és nem rossz, de főleg olcsó. Ezután már csak némi naplóírás, meg alvás következik, hiszen kell a pihenés. Remélhetően a párom dereka holnapra javul valamit, és lehet mászkálni is rendesen, mert szegénynek egyelőre minden mozdulatot meg kell gondolni. Az alvás persze nem úgy megy, hogy az ember lefekszik és már alszik is, így rengeteg forgolódás előzi meg azt, és csak valamikor hajnali 4 környékén sikerül elaludnunk, úgyhogy már most elkönyvelem, hogy a hajnal 5 órási kelés elmarad, a Lumphini Park meg majd valamikor más alkalommal néződik meg.