Nos, mit széptsünk a dolgon, a hajnali keléshez puhányak vagyunk, és 5 magasságában egyikünknek sem akaródzik kikelni az ágyból. A mostani kifogás az, hogy hosszú nap áll előttünk és inkább legyünk kipihentek. Ezzel mindketten egyetértünk, úgyhogy a telefonon az ébresztőt átállítom 8-ra és ezzel a Lumphini Park fotózását is majd egy követkető alkalmomra halasztjuk. Sebaj, legalább van indok újra Thaiföldre utazni. 8-kor ébreszt újra a telefon, úgyhogy a fürdőbe veszem az irányt és bár még tudnék aludni, inkább a reggeli teendőket végzem, merthogy 9-re jön értünk a taxis…. gondolom én. 8:35-kor csörög a telefon, hát a sofőr az, mondja, hogy itten van. Sajna még várnia kell, mert Imola még most kászálódik ki az ágyból, én meg csak nyerek a dolgon, mert legalább nem rám fúj az ébresztő miatt. A Safari World igazi turistás látványosság, megtekintésével talán végképp kiűzetünk a hátizsákosok világából, de nem gond, vállaljuk a rizikót. És megéri. A hely thai viszonylatban iszonyatosan drága, fejenként 700 baht a belépő amit nem sok thai család engedhet meg magának. A létesítményről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen annyira rendezett és kultúrált, amilyet még nem láttunk. Az állatokon látszik, hogy nagyon jól vannak tartva, sehol nincs büdös, a szőrük vagy éppen tollazatuk gyönyörű tiszta, mindegyikről ordít, hogy egészséges. Nos menjünk szépen sorba:

1. Az első sokk rögtön a bejárat után ér, amikor ara papagájok hada van szabadon, valamint 40 baht-ért egy kék, egy piros arával, valamint egy fehér kakaduval lehet fotózkodni. A díj fizetődik, a gép kattog Imola kezében, én meg boldog vagyok. Ő nem annyira rajong a madarakért, úgyhogy kihagyja az élményt.
2. A második rész a madárparadicsom. Egy hatalmas kalitka (kb. egy kosárlabda-pályányi helyen mindenféle papagájok leledzenek. Az ember bent van közöttük, a fejünk felett kb. 3-400 fészek, amiket kókuszdióból alakítottak ki.

3. Szintén madarak, papagájok, szintén szabadon, de ezek már jóval barátságosabbak és közvetlenebbek, mint az előző helyen. Itt is hatalmas területen vannak a madarak, Imola mondja, hogy látja a táblát, miszerint 20 bahtért lehet velük fotózkodni. Később kiderül, hogy a 20 baht a madáreleség díja, amit vagy veszel vagy nem, de mi ugye inkább igen. Na itt szakad a cérna. Először is Imola szól, hogy ne mozduljak, mert a hátizsákomra szállt egy madár. Oké, nem mozdulok. Miután kifotózta magát, kibontom a kis csomagot, amiben napraforgó mag van madáreleség gyanánt. Ekkor a madarak jelentős része bizalmat szavaz nekem, és kb 5 tucat madár rohamoz meg másodpercek alatt. A vállamra, fejemre, karjaimra szállnak és nagy csivitelések közepette követelik az eleséget, amelyet nem késlekedek rendelkezésükre bocsátani. Az egyik madár gyakorlatilag egész ottartózkodásunk alatt a nyakamban marad és hol a nyakamat, hol a fülemet csipkedi rendületlenül. Ez egyáltalán nem kellemetlen, inkább mókás érzés. A gépek kattognak, Imola is kap a nyakába pár madarat, aztán a gépemre is rátelepszenek….. egyszóval tökéletes minden, nagyon jól érezzük magunkat.

4, A papagájokat magunk mögött hagyva egy kölyöktigrissel lehet fotózkodni, ami nem olcsó dolog, de megéri, mert hatalmas élmény. A kis macsek 6 hónapos, de már most akkora mancsai vannak, amin mindketten elcsodálkozunk.
5, Kis körséta következik, ami azt jelenti, hogy össze vissza mászkálunk, mindenféle állatokat látunk.
6, Ezek után következik a delfin show, ami nem nagy pukkanás az átlag ilyen show-hoz képest, de mindenképpen jó, mivel a párom most lát ilyet először, tehát alapvetően nem rossz dolog.
7, Ésatöbbi…. Az egész létesítmény a nagyon ajánlott kategóriába tartozik. Kultúrált és ami fontos, az állatok nagyon jól vannak tartva. Kellemes élmény volt, amikor az ara papagáj elszállt a fejünk felett, pedig én azt hittem, hogy valami tolluktól megfosztották őket annak érdekében, hogy ne tudjanak elrepülni. Tévedtem, nagyon is tudnak repülni, tehát kvázi szabadon vannak.
Délután 4 körül már elég fáradtak vagyunk, úgyhogy telefonálok taxisunknak, hogy jöhet értünk. Fél órát kér és már ott is van, addig még megnézzük a szavanna teraszt, ahol értelemszerűen a szavannák élőlényei vannak szabadon.
A szállodába visszaérkezvén ismét kis vásárlás következik, majd esti séta Bangkokban. Az est fénypontja, hogy beülünk lábmasszázsra, ahol manikűrt és pedikűrt is ránkbeszélnek. Ez a rész, a fénypont, kihagyható lenne, mert a srác aki engem masszíroz, a lábaim eltörésével próbálkozik minden harmadik percben, majd mindig megjegyzi, hogy elég nagy vagyok. Mindent egybevéve eredményes napot zárunk, pláne ha még azt is hozzáveszem, hogy Imola is átesik a tűzkeresztségen, és egy olyan utcai kifőzdében eszik velem, ahol sokan csak pislognának, és ahol egy ÁNTSZ ellenőr valósznűleg sokkot kapna. Sebaj, este a Mekong márkanévre hallgató rizspálinka vásárolódik, és gyomorfertőtlenítés céljából felhasználásra kerül.