Bár már Chiang Maiban vagyunk két napja, néhány dolgot meg kell említenem Kambodzsáról, ami minden várakozásomat felülmúlta. Ez most nem az útinaplóm része, csak egy kis komment. Érdekes és érthetetlen, hogy az az ország, amelynek ilyen adottságai vannak, hogyan lehet ilyen szegény. Persze nem is olyan régen ott még erősen vészes volt élni, a Pol Pot rezsim az ország lakosságának 20 százalékát kirtotta, ráadásul az elsőszámú közellenségek pont az értelmiségiek voltak. Aki tanár volt, vagy főiskolát / egyetemet végzett, az alapból halálra ítéltéltnek számított és küldék a megannyi “killing field” egyikére, amelyekből ma több is múzeumként funkcionál. Itt aztán a szerencsésebbek halántékához kihegyezett bambuszt tartottak, majd ezt szabályosan átütötték a fején. Aki nem volt ennyire szerencsés, azokra válogatott kínzások vártak, amelyek terén a Vörös Khmer-ek igen találékonyak voltak. Tehát aki a rendszer ellensége volt, arra halál várt. A rendszernek többféleképpen is az ellensége lehetett az ember, íme néhány példa: tanár volt vagy értelmiségi, könyvet birtokolt, kerülte a mezőgazdasági munkát, naponta egynél többször evett, enegdély nélkül szerelembe esett stb… Sajnos (bár inkább szerencsére) halálmezőt meglátogatni nem jutott időnk, így csak a szépet láttuk, na meg a félelmetes szegénységet, amelynek ellenére a kambo emberek nagyon vidámak és barátságosak. Kicsit visszás a dolog, hogy ha az ember belegondol, hogy a 40-50 évesek közül sokan a Vörös Khmer tagjai voltak, akiket soha nem számoltattak el. Még durvább, hogy maga Pol Pot is végelgyengülésben halt meg, soha nem ítélték el. Ennyit erről, legközelebb majd bővebben, saját tapasztalatok alapján, mert ide még visszatérek.

Maga a város – Siem Reap – ázsiai léptékkel nézve viszonylag tiszta és szép, de csak a belső, turisták által látogatott negyede. Utolsó nap késő délután elmentünk egy helyre, ahol a kambo népek buliztak. Ezt kb úgy kell elképzelni, mint nálunk egy vásárt, vagy búcsút… hihetetlen durva volt. Mindenhol sár, büdös és kambo zene, ami borzalmas. Bármit, még Pataki mulatós zenéjét is inkább meghallgatnám, csak ezt ne. Dallamtalan, ütemtelen, borzasztó, de a kambók szeretik, hát hallgatják is, mégpedig igen hangosan. Erről majd teszek fel pár képet, mert tanulságos és lehetetlen leírni.

Angkor csodálatos és tiszta. Nagyon ügyelnek rá, hogy az is maradjon, lépten-nyomon takarító embereket láttunk, akik szemetet gyűjtöttek a köcsög turisták után, akik simán eldobálják a rágó papírját, vizesflakot, meg gyakorlatilag bármit. Pedig, minden 100 méteren szemetes van, valamint külön a csikkeknek is gyűjtő, amik fatörzsekből vannak kialakítva. A nagyon várt hőlégballonozás eső miatt elmaradt, de ez van, majd legközelebb.

Mára ennyit, most írnom kell az útinaplóm, mert baromira el vagyok vele maradva, valamint néhány képet is szeretnék feltolni. Ezúton is köszi a galériát Peatnek és Csibonak.

Ja és még valamit: Molly írta, hogy dögrováson vagyunk. Nekem csak tegnap ment a hasam, meg egyszer hánytam. Most attól vagyok szarul, hogy robogót béreltünk, és valszeg fél Chiang Mai tartomány levegőjének kipufogógázait a tüdőmön keresztül szűrtem át. De nincs para, holnap folytatjuk a Karen falu keresését, amely ma nem járt sikerrel, de nem adjuk fel.

Teszt url